"Átszállítottak egy fogdába azért, hogy visszaküldjenek Ghánába, de azt mondták, a gyerekeim Franciaországban maradnának. Teljesen ki voltam borulva."
Betty 20 évvel ezelőtt érkezett Franciaországba. Négy gyermek édesanyja, akik eddig csak Franciaországban éltek. A büntetőbíróság 5 év börtönre és Franciaországból való kitiltásra ítélte. Ez azt jelenti, hogy mindaddig, amíg a jogilag elrendelt kitiltást nem törlik, nem igényelhet tartózkodási engedélyt. Többször is kérelmezte, hogy büntetését házi őrizetben tölthesse, mely egy előzetes feltétel az eljárás során, de egyszer sem kapott választ az állam képviselőjétől. Nem rendelkezik útlevéllel, és a ghánai konzulátus megtagadta, hogy úti okmányt adjon ki számára. Ennek ellenére Betty 45 napra idegenrendészeti őrizetbe került.
Egy 20 évvel ezelőtt megtett lépés
1993-ban léptem be Franciaországba turista vízummal. Az első gyermekem születése után megpróbáltam tartózkodás engedélyt szerezni. 2001-ben hozzámentem egy ghánai férfihoz. Ő az első három gyermekem apja. Két héttel később letartóztatott bennünket a rendőrség. 2003-ban öt év börtönbüntetésre ítéltek, a férjemet hét évre. A fellebbviteli bíróság végleges kitiltásra ítélt a francia területekről.
Azonban én csak éltem tovább a gyerekeimmel, mivel a börtönbüntetést nem hajtották végre. Különváltam a férjemtől. Egyedül voltam a három gyermekemmel és nem tudtam fizetni a számlákat. Nagyon nehéz volt számomra, hogy kielégítsem az igényeiket, így megkértem a szociális szolgálatot, hogy a két legidősebb fiamat egy nevelőotthonban helyezzék el. Ekkor már csak a legfiatalabb lányommal éltem együtt. 2006-ban találkoztam a mostani partneremmel, akinek huzamos tartózkodási engedélye van. Együtt éltünk a lányommal és a fiunkkal, aki 2007-ben született. A két legidősebb fiam minden ünnep alkalmával meglátogatott bennünket.
Áldozatokat hozni
2009-ben rendezni akartam a helyzetem és tanácsot kértem a gyerekek ügyeivel foglalkozó bírótól. Azt ajánlotta, hogy kérjem a börtönbüntetésem végrehajtását, így majd kérvényezni tudom kitiltásom eltörlését a jogi nyilvántartásokból. 3 évet letöltöttem az 5 éves börtönbüntetésből. Úgy volt, hogy 2012. januárjában szabadulok, de ehelyett idegenrendészeti őrizetbe helyeztek, hogy kitoloncoljanak Ghánába.
Az idegenrendészeti fogdában kérvényeztem, hogy házi őrizetben lehessek. A bíró azt felelte, hogy a gyerekeim már tartósan nevelőszülőkhöz kerültek, és hogy semmi sem bizonyítja, hogy vigyáznék rájuk a jövőben. De a gyerekek bírója kifejtette egy dokumentumban, hogy minden gyermekemnek jó gondját viseltem: ő csak a helyzetem javulására várt, mielőtt haza tudnám vinni őket. Ez nagyon igazságtalan volt. A bírót ennél kevésbé már nem is érdekelhette a helyzetem.
Nincs igazság. Én hittem az igazságban. Én döntöttem úgy, hogy börtönbe megyek, nem a rendőrség jött értem. Elhagytam a gyerekeimet. A legkisebb fiam csak két éves volt, amikor ez történt. Mindezek után még további 45 napra fogdába vittek. Igazán nagyon csalódott és feldúlt voltam. De még mindig volt erőm, mindvégig imádkoztam.
A fogva tartás hosszú volt. Számoltam a napokat. Úgy éreztem, hogy bármit is tettem, az semmin sem változtat, és hogy itt fogom tölteni a törvényben meghatározott maximális időtartamot.
Álruhában érkezett áldás
A konzulátus szerencsére nem azonosított engem annak ellenére sem, hogy a prefektúra nyomás alatt tartotta őket, hogy ezt megtegyék. Ez az egyetlen dolog, ami kihozott onnan és lehetővé tette, hogy lássam a gyermekeimet. Egyébként, el sem akarom képzelni, mi történhetett volna. Nem szeretek erről beszélni, ettől igazán nagyon szomorú leszek.
A négy gyermekem francia, vagy azok lesznek, és ebben az esetben jogilag, a hivatalnak törölnie kell kitiltásomat a jogi nyilvántartásokból. Semmiképpen nem fogom elhagyni a hat éves fiamat. A lányom velem él. Én vagyok az egyetlen, aki gondját viseli. Nem akar Ghánába menni, csak Franciaországot ismeri. Nem beszél angolul, csak franciául.
Szeretnék munkát találni, és elég pénzt keresni ahhoz, hogy eltarthassam a gyermekeimet. Szeretnék egy elég nagy házat találni ahhoz, hogy mindegyik gyermekem velem élhessen. Egy család vagyunk, de nem élünk együtt. Addig is nevelőszülőknél élnek.
Jelen pillanatban nincs életem, csak gyermekeim vannak.
1993 Franciaországba érkezik
1996 Megszületik első gyermeke
Tartózkodási kérelmének első benyújtása Franciaországban: elutasítják
2001 Feleségül megy első három gyermekének apjához
Büntetőügyi nyomozás során előzetes letartóztatásba kerül
2003 5 év börtönre ítélik
2004 A fellebbviteli bíróság az 5 éves börtönbüntetést jóváhagyja, és Franciaországból való végleges kitiltással sújtja
2009 Kéri, hogy börtönbüntetését letölthesse, 3 évet tölt börtönben
2012 januárban szabadul a börtönből, és innen egyenesen egy idegenrendészeti fogdába szállítják, hogy kitoloncolják Ghánába.
2012 februárban 45 nap fogva tartás után szabadon engedik: a ghánai konzulátus kezdettől fogva kijelentette, hogy nem ad ki úti okmányt számára
20 éve Franciaországban
Van egy Hollandiában és három Franciaországban született gyermeke; a Hollandiában született gyermek a 18. életévében megkapja a tartózkodási engedélyt, a többiek franciák lesznek. Élettársának huzamos tartózkodási engedélye van. Nem nyújthat be menedékkérelmet mindaddig, míg a törvényes kitiltását nem törlik.
Továbbra is dokumentumok nélkül él, hazájába adminisztratív okok miatt nem küldhető vissza.
Kép: © France terre d'asile