„Én nem akarok többé illegálisan élni, elegem van. Én csak vissza akarok menni Törökországba. Szabadon engedni engem? Felejtsd el! Nem akarok addig távozni, amíg vagy vissza nem küldesz az országomba, vagy meg nem oldod a problémáimat.”
Hagop tinédzserként érkezett Belgiumba édesanyjával és húgával, miután apját meggyilkolták. Az egész család menedékjogot kért. A fellebbviteli bíróság 13 évvel később hozott döntést, miután Hagop édesanyja elhunyt. Időközben számos egyéb eljárás is indult helyzete rendezésére, melyek a mai napig függőben vannak. Hagop vissza szeretne térni Törökországba, mert ez a stabilitás nélküli állandó útonlét nem nevezhető életnek. Kétszer volt idegenrendészeti őrizetben, de lehetetlen visszatérnie hazájába, mivel a török hatóságok nem találják őt a nyilvántartásukban. Hagop most 29 éves és nincs hova mennie. Még mindig nincsenek dokumentumai, még mindig nincs hazája, nincs jövője.
Biztonságot keresve
A Törökországban élő örmény kisebbséghez tartozom. Amikor apámat megölték, anyám úgy döntött, hogy Belgiumba viszi a húgomat és engem. 1998-ban érkeztünk meg, ekkor 13 éves voltam. Azonnal benyújtottuk menedékkérelmünket, de három évvel később elutasították azt. Semmit nem tudok az anyámmal készített interjúról. Nincs semmilyen információm, csak a falum nevét tudom. Helyzetünk ellenére próbáltunk egy normális életet felépíteni magunknak. Iskolába jártam, még szakmai gyakorlaton is voltam, de nem végezhettem el, mert elvesztettük a papírjainkat.
2002-ben humanitárius alapokra hivatkozva kértem státuszom rendezését. A mai napig nem kaptam még választ, sem igent, sem nemet.
Amikor 2008-ban anyám meghalt, akkor kezdődtek igazán a nehézségeim. A ház nekem túl nagy volt, és nem tudtam fizetni a lakbért. Kerestem egy másik lakást, de az önkormányzat soha nem akart bejegyezni engem, így az utcán kellett élnem, még ma is ez a helyzet. Aludtam hajléktalan menhelyeken vagy kint a hidegben, és nem volt más választásom, loptam, hogy túléljek. Végül bajba keveredtem a törvénnyel és börtönbe kerültem.
A rendszer kegyetlensége
Első alkalommal akkor kerültem fogdára, amikor börtönbüntetésemet letöltöttem. Ahelyett, hogy szabadon engedtek volna, hat hónapig idegenrendészeti őrizetben tartottak, amit úgy éreztem, igazán igazságtalan. Azért töltsek további hat hónapot börtönben, mert nem tudnak visszaküldeni a hazámba! A hatóságok megpróbáltak visszaküldeni Törökországba, de kiderült, hogy ez lehetetlen. Azt mondták nekem, hogy Törökország nem kér belőlem, és nem tudok hazatérni, mert nem fognak semmilyen úti okmányt kiállítani számomra. Amikor végül szabadon bocsátottak, elrendelték, hogy azonnal hagyjam el Belgiumot.
Svédországba vitt az utam abban a reményben, hogy esetleg kapok tőlük menedékjogot. A dolgok jobbak lettek, volt társaságom és még egy barátnőm is. Két évvel később, ugyanakkor letartóztattak és visszaküldtek Belgiumba - és hogy a helyzetet tovább rontsák, Belgium megint kiutasított az országból! Hová kellett volna mennem? Nem értem, miért rendelt vissza Belgium. Meg akartam ölni magam ... hogyan bánhatnak velem így? Én már mindent elveszítettem. [Mutatja a karján a hegeket.]
Beteg és fáradt vagyok ettől az élettől. Még önkéntesen is megpróbáltam visszatérni Törökországba, de a válasz megint negatív volt, mivel Törökország nem ismer el állampolgárának. Úgy tűnik, nem találják a nevem nyomát sem a nyilvántartásaikban. Ennél az életnél bármi jobb. Szívesen mennék bárhova, bármely más országba, amelyik befogad engem – akár Szomáliába is!
Amikor az őrizet jobb, mint a szabadság
2013. januárjában letartóztattak, és fogdára küldtek. Egy hónap múlva újra szabadon engedtek, de nem akartam menni. Az élet jó volt ott ... Volt tető a fejem felett, volt egy MP3-lejátszóm és a saját dolgaimmal foglalkoztam. Úgy éltem, mint egy király. Nem akartam addig elmenni onnan, amíg vagy vissza nem küldenek az országomba, vagy meg nem oldják a problémámat. Hívniuk kellett a rendőrséget, hogy kidobjanak a fogva tartásból - el tudod ezt képzelni?
Én csak egy normális életet akarok. Szeretnék munkát találni, egy bejelentett munkát. Meg akarom fordítani ez életem. Azt hiszed, szeretek bűnöző lenni? Unom már ezt az egészet. Valami jót akarok csinálni, családot alapítani ... macskát tartani. A belgák imádják a macskákat, nem igaz?
1998 Apját meggyilkolják
Családja Belgiumba menekül
2001 Menedékjog iránti kérelmét elutasítják
2002 Kérelmet nyújt be státuszának rendezésére
2008 Édesanyja meghal
Hajléktalanná válik
2009 Menedékkérelmet nyújt be, nyitott szálláson él
Menedékkérelmét elutasítják, újra hajléktalanná válik
2010 A tárgyalás előtt börtönbe kerül, melyet egy 6 hónapos idegenrendészeti őrizet követ
Státuszának rendezésére benyújtott kérelmét elutasítják
Elhagyja Belgiumot és Svédországba megy
2011 Első menedékkérelmét véglegesen elutasítják
2012 Visszaküldik Belgiumba
Önkéntes hazatérési kérelmét elutasítják
2013 Letartóztatják és fogdára kerül
Egy hónappal később szabadon engedik, mivel nem lehet visszaküldeni hazájába
Státuszának rendezésére vonatkozó kérelmének elutasítása elleni fellebbezése még függőben van
16 év Belgiumban
Továbbra is dokumentumok nélkül, adminisztratív okok miatt hazájába nem küldhető vissza.
Kép: ©Bram Bogaerts