Észrevételeink a Tisza Párt választási programja migrációra és menekültügyre vonatkozó javaslataihoz
(Az illusztráció Bálint Endre - Vándorlegény útra kél című képe)
Könnyű egyetérteni a „működő és emberséges Magyarország” víziójával. Megvalósítani azonban csak akkor lehet, ha az emberség nem pusztán retorikai elem, hanem a szakpolitikai döntések valós meghatározója, a működést pedig nem egy szűk elit hatalmi érdekeinek kiszolgálása jelenti, hanem a tágabb társadalom- és gazdaságpolitikai szempontok érvényesülését, valamint hazánk legfontosabb szövetségi rendszere (az EU) irányába tett kötelezettségvállalások teljesítését. Akkor működő és emberséges egy ország, ha nem kelt félelmet és gyűlöletet más emberekkel szemben, és nem teszi politikai kommunikáció tárgyává a legkiszolgáltatottabb csoportokat, és ha egy nemzetközi szövetségi rendszernek nem csak a hasznát élvezi, hanem a tagsággal járó kötelezettségeket is teljesíti.
Uniós források és a menekültügyi rendszer
A program több ponton hangsúlyozza: „hazahozzuk az uniós pénzeket”. Ennek elengedhetetlen feltétele az uniós jognak megfelelő menekültügyi és idegenrendészeti rendszer kialakítása, valamint az Európai Unió Bírósága ítéletei maradéktalan tiszteletben tartása.
Az uniós források visszaszerzése és a menekültügyi rendszer reformja tehát nem választhatók el egymástól. A menedékjoghoz való tényleges hozzáférés biztosítása, a jogorvoslati lehetőségek garantálása és a nemzetközi védelem iránti kérelmek érdemi elbírálása nem politikai opció, hanem jogállami kötelezettség.
„Bevándorlóktól mentes ország”?
A „békés rendszerváltás” első pontja szerint Magyarország „biztonságos, bevándorlóktól mentes ország marad”. Magyarország azonban történelmileg és napjainkban is migrációs folyamatok által formált ország; úgy is biztonságos tud maradni, hogy a bevándorlás volumene évről évre növekszik.
Gondoljunk csak arra, hogy a programban megidézett számos jelentős magyar külföldi származású: a gazdaságfejlesztési program névadója, Ganz Ábrahám svájci származású iparos volt; a bérlakásprogram névadója, Wekerle Sándor württembergi sváb családból származott; az állatvédelmi program névadója, Xantus János görög felmenőkkel rendelkezett és maga is emigráns volt, Amerikába menekült a szabadságharc leverése után; a gyermekvédelmi program névadója, Brunszvik Teréz családja a 17. században telepedett meg Magyarországon.
A magyar történelem nem a „bevándorlómentesség”, hanem az integráció és a hozzájárulás története - ahogy azt Szent István Imre herceghez írt Intelmeiben is leírta.
Demográfia és „migrációs nyomás”
A program szerint az Európára nehezedő migrációs nyomás egyik indoka az afrikai országok népességének 2050-re várható, akár 2,5 milliárd főre növekedése. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni: az előrejelzett népességnövekedés nem az egész kontinensen kiugró termékenységi rátából fakad (friss kutatások szerint éppenhogy csökken a termékenységi ráta világszerte), hanem elsősorban a halálozási arány csökkenéséből. A legmagasabb termékenységi rátájú országokban – például Szomáliában vagy a Kongói Demokratikus Köztársaságban – az életkilátások továbbra is rendkívül kedvezőtlenek.
Ennél is fontosabb, hogy a migrációs szakirodalom, az eddigi kutatásokon alapuló trendek szerint nem reális feltételezés, hogy a növekvő afrikai népesség jelentős része Európa felé indulna. Az európai és afrikai migráció jellemzően regionális, és a legtöbb migráns saját régióján belül marad. Ezt a jelenlegi globális migrációs adatok is alátámasztják: az UNDESA (ENSZ Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztálya) 2025-ös adatai szerint a szubszaharai afrikai országokból származó migránsok 64%-a nem hagyja el Afrikát, valamint az európai országokban élő migránsok 74%-a egy másik európai országból származik, és nem egy távolabbi kontinensről.
A demográfiai fejezet azon vállalása, hogy 2035-ig megállítják a népességfogyást, majd 2050-től ismét 10 millió fölé növelik a lakosságszámot, érdemi szakpolitikai eszközök nélkül nehezen értelmezhető – különösen egy olyan országban, ahonnan a program szerint is mintegy 740 ezer fő távozott külföldre az elmúlt évtizedekben. A bevándorlás demográfiai folyamatokra gyakorolt hatása önmagában nem feltétlenül negatív; minden azon múlik, hogy az újonnan érkezők gazdasági, kulturális és politikai integrációja mennyire sikeres. Véleményünk szerint a bevándorlás drasztikus és minden áron való korlátozásánál reálisabb társadalompolitikai cél az integráció és társadalmi kohézió erősítése.
Apró, de fontos ez irányba tett lépés a programban a külföldi végzettségek elismerésének egyszerűsítésére tett vállalás – ez nemcsak a hazatérő magyarok, hanem a jogszerűen Magyarországon élő külföldiek integrációját is segítheti.
Munkaerőpiac és „vendégmunkások”
A program több ponton ígéri az Európán kívüli vendégmunkások behozatalának felfüggesztését, illetve tiltását. Érdemes azonban tisztázni:
- A Magyarországon dolgozó külföldiek nem kizárólag betanított munkát végeznek; jelentős szerepet töltenek be az egészségügyben, idősellátásban, turizmusban, építőiparban és a szolgáltató szektorban.
- A programban fontos helyen szereplő innováció és a K+F fejlesztése a nemzetközi tapasztalatok szerint elképzelhetetlen a nemzetközi mobilitás és az ország nyitottsága, a külföldi szakemberek bevonása nélkül.
- A magyarországi munkaerőhiány részben éppen a külföldön élő, munkavállaló korú magyarok nagy számával magyarázható.
- A magyarországi ipari termelésben nem azért jelent meg az elmúlt években nagyobb létszámú külföldi munkaerő, hogy a magyar munkavállalókat kiszorítsa onnan, hanem azért, mert nem volt elegendő rövid távon mobilizálható magyar munkavállaló. Ez a helyzet nem fog változni a közeljövőben sem.
A „külföldiek elveszik a magyarok munkáját” típusú állítások nem támaszthatók alá általános érvénnyel. A munkaerőpiaci folyamatok összetettek; a jelenlegi gazdasági problémák ellenére továbbra is a munkaerőhiány jellemző. Emellett a bérek alakulását számos tényező befolyásolja, ezért azok az állítások sem megalapozottak, hogy a külföldi munkavállalók miatt alacsonyak a hazai munkabérek. Nem látszik, hogy a program alapján “kiszorítandó” vendégmunkások (migráns munkavállalók) helyére milyen gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai eszközökkel tervez a hatalomra kerülő új kormanyzat munkaerőt toborozni.
Minden alapot nélkülöző hangulatkeltés az ingatlanárak drágulása és a migráns munkavállalók jelenléte közötti összefüggés hangoztatása. A nagyvárosi ingatlanárak jelentős emelkedése globális jelenség, Európa minden nagyvárosában megfigyelhető. Okai között a magasan kvalifikált (nem csak külföldi) vállalkozók és munkavállalók növekvő kereslete, a felsőoktatás expanziója (ez jelentős számban érint külföldieket is, de nem munkavállalókat), valamint a nemzetközi turizmus volumenének növekedése (itt főleg külföldiek jelennek meg, de ők nem tekinthetők migránsoknak), és még számos strukturális ok az ingatlanvásárlási és -építési támogatásoktól a szociális bérlakásprogramok hiányáig. A vendégmunkások “kiszorításától” várni az ingatlanárak esését teljesen megalapozatlan, csupán bűnbakképzésnek jó, amitől viszont sem emberséges, sem működő nem lesz Magyarország.
„Illegális bevándorlás” és a Paktum
A „zéró tolerancia az illegális bevándorlással szemben” jelszó mellett fontos pontosítani: a bevándorlás maga nem lehet „illegális”, legfeljebb annak egyes aspektusai (pl. a beutazás, a tartózkodás vagy a munkavállalás) kapcsán merülhet fel a jogszerűség vagy jogellenesség kérdése. A fogalomhasználat nem puszta nyelvi kérdés; hozzájárul a társadalmi attitűdök formálásához, valamint a szakpolitikai célok világos meghatározásához.
A program több helyen utal az Európai Unió migrációs paktumára, mint „áttelepítési kényszerre”. Az uniós szabályozás azonban többféle szolidaritási eszközt kínál a tagállamoknak, és nem kizárólag menedékkérők átvételét jelenti, nincs ilyen kényszer.
A határvédelem és az uniós jog tisztelete nem egymást kizáró célok. Az uniós keretek között ma is biztosítható a jogellenes határátlépések megelőzése és megakadályozása, miközben a nemzetközi védelemhez való hozzáférés garantált marad.
Részvételiség és civilek
A program hangsúlyozza a civil szervezetekkel való partnerséget, az érdemi társadalmi egyeztetést és a jogállami működést. Ez különösen fontos a migráció és menekültügy területén, ahol a szakmai tapasztalat és a terepen szerzett tudás nélkülözhetetlen.
A Magyarországon élő külföldiek társadalmi részvétele – akár helyi szinten – a társadalmi kohézió alapja. Az egyenlő bánásmód intézményrendszerének megerősítése, az ombudsmani rendszer függetlensége, valamint a diszkrimináció tilalmának gyakorlati érvényesítése a migrációs politika hitelességének is feltétele.
Működő és emberséges migrációs politika
A program több ponton erős jogállamisági, esélyegyenlőségi és szolidaritási vállalásokat fogalmaz meg. Ezek az alapelvek – így a „Minden ember egyenlő”, „A szolidaritás a stabilitás alapja”, „Természetes az egyenlő bánásmód” állítások – a migráció és menekültügy területén is irányadók kell hogy legyenek.
A migráció komplex társadalmi folyamat, nem lehet csak pozitív vagy csak negatív jelzőkkel illetni. A migráció kizárólag biztonsági kérdésként való kezelése nem felel meg sem a társadalmi valóságnak, sem a gazdasági szükségleteknek, sem az uniós kötelezettségeknek. Egy valóban működő és emberséges Magyarország olyan szakpolitikát alakít ki, amely egyszerre biztosítja a határok védelmét, a jogállami garanciákat és az emberi méltóság tiszteletét. Egy emberséges és működő migrációs politika arra törekszik, hogy a migráció az összes érintett társadalmi csoport számára a lehető legtöbb előnnyel és legkevesebb hátránnyal járjon.