Májusig biztos várnunk kell, hogy a városi sétánk dramaturgiáját a közös piknikre vezessük ki, ahogy azt a nyári időszakban mindig tenni szoktuk. Még szerencse, hogy vannak fűtött, klasszicista palotáink, azok közül is minden magyar múzeum anyamúzeuma, a Magyar Nemzeti Múzeum, amibe februári sétánk alkalmával ellátogattunk.
A Blaha Lujza téri találkozót követően első állomásként a Palotanegyedben sétáltunk, ahol a századfordulós Budapest átalakításáról, a korabeli nemzetiségi, lakhatási kérdésekről, valamint a politikai rendszer átalakulásáról beszélgettünk. Ezt követően és kicsit átfagyva a Múzeum a magyar történelmet átfogóan bemutató állandó tárlatát jártuk végig. Amely tökéletes illusztrációs anyag az állampolgársági vizsga tételeinek kissé szikár, olykor jogi nyelvre emlékeztető stílusban megfogalmazott anyagához. Ez alkalommal a dualizmus korát jártuk körül. Volt már hasonló témájú sétánk, de amíg ott inkább a város és a korabeli lakhatási helyzet (valamint a zenei nevelés, Kodály-módszer és a milleniumi ünnepségek) kerültek középpontba, addig ezen a napon a korabeli nemesség és gazdag polgárság társadalmi felelősségvállalásáról, a mindennapi tárgyhasználatról és a magyar történelem nagy fordulópontjairól beszélgettünk.
A városi sétáinkon egyre többen vagyunk, az elmúlt időszakban a 30-40 aktívan jegyzetelő, tájékozott, olykor a magyar történelemmel kapcsolatban zavarbejtő kérdéseket feltevő résztvevő sem ritka. Ez alkalommal több olyan, kisiskolás és felsős korú fiatal is eljött, akik iskolás éveiket már teljesen a magyar rendszerben kezdték és korukhoz képest meglepő műveltséggel rendelkeznek a magyar történelmet és kultúrát illetően.
