Minden izzasztó, nyüzsgő karaktere ellenére, Budapestnek megvan az a szeretnivaló tulajdonsága, hogy olykor léterehoz magában olyan oázisokat, amelyekben anélkül ellehet tölteni a zöldben egy törökkávézós-beszélgetős délutánt, hogy az embernek szabadkoznia kelljen a zaj és por miatt meghívott vendégei előtt.
Legutóbbi városi sétánkon hasonló oázisokat kerestünk a városban: a téli múzeumlátogatások után végre ismét elkezdtük a szabadtéri sétákat. Az állampolgársági tételsorban (amelyre a séták tematikáját építjük) a török hódoltság és a Kádár-rendszer volt soron: bár terveink szerint Gül Baba törbéjét látogattuk volna meg, végül (miután a Türbe felújítás miatt még mindig zárva) a Várkert bazárba mentünk el több, mint 30-an. A séta során rengeteget tudtunk beszélgetni, nem csak a török hódoltság Budapesten máig fellelhető építészeti nyomairól, hanem a város átalakulásáról az I., II. Világháborút követően. Rengeteget beszélgettünk a lakosságcserékről, a népességváltozásról, és a korabeli tragikus eseményekhez vezető világ-és belpolitikai folyamatokról.
A Várkert bazár saját története is lenyügőző: a bazárban sétálva sokat tudtunk beszélgetni a Kádár-rendszer kultúrpolitikájáról, a táncdalfesztiválokról, az Ifiparkról, gulyáskommunizmusról és a rendszerváltáshoz vezető időszakról.
Várjuk a következőt
