Arab és perzsa filmek a Népszínház utcában

2017/07/08

A mozi is egy olyan dolog, amit akkor tud élvezni valaki a látványos akciójeleneteken túl, ha ért annyira angolul vagy magyarul, hogy nagyjából kövesse a párbeszédeket is. Ezzel sok nem régóta Magyarországon élő afgán, arab vagy épp szomáli menekült nem áll ilyen jól, ezért is gondoltunk arra, hogy kicsit színesítjük a közösségi programjainkat és szervezünk filmklubot, ahol perzsa és arab nyelvű filmeket vetítünk. A mozizás meg jó alkalom arra is, hogy utána beszélgessünk a filmről, és az ő országukról, kultúrájukról, ahonnan jönnek. Nyári filmklubbunkról Katona Noémi írt bejegyzést.

omar-film.jpg

A mozi is egy olyan dolog, amit akkor tud élvezni valaki a látványos akciójeleneteken túl, ha ért annyira angolul vagy magyarul, hogy nagyjából kövesse a párbeszédeket is. Ezzel sok nem régóta Magyarországon élő afgán, arab vagy épp szomáli menekült nem áll ilyen jól, ezért is gondoltunk arra, hogy kicsit színesítjük a közösségi programjainkat és szervezünk filmklubot, ahol perzsa és arab nyelvű filmeket vetítünk. A mozizás meg jó alkalom arra is, hogy utána beszélgessünk a filmről, és az ő országukról, kultúrájukról, ahonnan jönnek.

 

Eddig két filmet néztünk meg a nyáron, az Omar című palesztin filmet (2013, rendezte Hany Abu-Assad) és A türelem próbaköve című afgán-francia koprodukciót (2013, rendezte Atiq Rahimi). A filmválasztást az arab és afgán kollégáinkra bíztuk, mivel ők ismerik jobban ezeket a filmeket és azt is jobban fel tudják mérni, hogy mire lehetnek kíváncsiak az itt élők, mi az ami érdekes, ugyanakkor nem terhelő nekik. Egyik sem volt könnyű film, a személyes drámai történeteken túl átjött az is, hogy milyen lehet egy nyomasztó, véget nem érő fegyveres konfliktusokkal terhelt helyen élni.

Az Omar egy lázadó palesztin fiú történetét mutatja be, akit beszervez az izraeli titkosszolgálat és egyik legjobb barátja nemcsak átveri, de még szerelmét is örökre elveszi. A sok lelki teher és fizikai kínzás után elmaradt a happy end, csak a bosszú volt a feloldás. Egyik szomáli fiú fel is csattant ahogy elkezdett legördülni a stáblista, hogy mikor jön a “Part two?”. De ki kellett ábrándítanunk, hogy ennek a filmnek valóban ilyen szomorúan lett vége. Én közben gondolkodtam, hogy vajon tudták-e követni az afrikai fiúk a rengeteg csavart egymás után a filmben, és hogy ki kinek az oldalán áll. De ahogy beszélgettünk utána úgy tűnt bőven hozzá vannak már szokva ehhez a filmnyelvhez, talán még nálam jobban is.

 

A türelem próbakövét csak néhányan néztük végig egy péntek este a 35 fokos irodában. De így páran is nagyon jót beszélgettünk a film után, talán még sokkal elmélyültebben is, mintha tíz ember ült volna össze. Ez a film sem volt könnyedebb mint az Omar, még ha sokkal kevesebb fegyverlövés és vér is volt benne. Bár végig polgárháborús környezetben játszódott, ahol nehezen volt követhető, hogy épp ki elől kell menekülni és miért (ami lehet épp találó is, hogy milyenek lehetnek Afganisztánban a viszonyok egy kívülálló szemével), igazából inkább a férfi-női viszonyokról, a nők elnyomásáról szólt a film. Egy fiatal feleség otthon ápolja a háborús sérülésekről öntudatlannak tűnő, mozgásképtelen férjét, és közben vég nélkül mondja el neki mindazt a fájdalmat és megaláztatást, amit átélt mellette, és amit jó feleségként soha nem mondhatott el neki, mert a férj akár meg is ölhette volna érte. Nekem néha kicsit vontatottnak és didaktikus tűnt a film, de akik végignézték velünk élvezték és aztán egy nagy beszélgetés is kialakult szerelemről, háborúról, vallásról és hagyományokról. A film kulcsmondata ugyanis az volt, hogy az emberek azért háborúznak mert nem tudnak szeretni. Bár ez talán épp fordítva is igaz, és kicsit összetettebb a történet; így mi is egy nagyobb összefüggésben kezdtük el elemezni, hogy miért nincsen béke Afganisztánban. Zárásképp meg is egyeztünk egy újabb közös programban: elmegyünk ősszel megnézni az Afganisztán szovjet megszállásáról szóló kiállítást az OSA-ban.

 

 Az izgalmas beszélgetés után elgondolkodtunk azon is, hogy valójában magyar résztvevőknek is érdekes volna egy ilyen esemény. Sőt, egy ilyen interkulturális találkozás talán még tartalmasabbá tenné mindenkinek a filmnézést. Úgyhogy a további programokkal még jelentkezünk!