"A lehetetlen helyzet miatt, amiben vagyok, az életemet félre kellett tennem."
Michel 15 évesen hagyta el hazáját, miután szüleit a szeme láttára megölték. Három évig tartott Michel útja Franciaországba, amelynek során több országon átutazott, köztük Gabonon, Elefántcsontparton és Spanyolországon. 2002 óta Michel már négy alkalommal került idegenrendészeti őrizetbe, összesen három hónapot töltött fogdán. Az utolsó alkalommal a hatóságok szabadon bocsátották, miután fertőző májgyulladást állapítottak meg nála, amelyet Burundiban nem tudnak kezelni. Mivel Michelnek nincs semmilyen személyazonosító dokumentuma, Franciaország egyébként sem tudná visszaküldeni őt.
Burundi brutális valósága
1997-ben hagytam el az országomat, miután a szüleimet közvetlenül a szemem láttára ölték meg. Tizenöt éves voltam. Elefántcsontpartra mentem, ahol egy évig laktam, aztán Gabonba mentem, ahol másfél évig laktam. Gabonban dolgoztam és olyan emberekkel találkoztam, akik sokat segítettek. Kaptam tőlük egy hamis útlevelet, amivel Európába mentem.
Franciaországban évekig nem próbáltam legalizálni a helyzetem. 2002-ben letartóztattak, és idegenrendészeti őrizetbe vettek, de csak néhány napra. Elég nagy biztonságban éreztem magam, mert a helyi rendőrök ismerték a helyzetemet és nem zaklattak. Amikor letartóztattak, egy másik körzetben voltam.
Próbáltam dolgozni, amikor csak tudtam, főleg piacokon.
A 22-es csapdája
Elmentem Párizs burundi konzulátusára, hogy egy anyakönyvi kivonatot szerezzek. Ez a dokumentum kellett ahhoz, hogy tartózkodási engedélyt kérelmezhessek. Azonban azt mondták, hogy ezt a dokumentumot Burundiban kell beszereznem. Nem mehetek vissza Burundiba, mert a konzulátus nem hajlandó elismerni állampolgáraként. Ezért a francia hatóságok nem kapnak úti okmányt, amivel visszaküldhetnek a hazámba, hiába voltam már többször is fogdán. Ezért Franciaországban nem kaphatok igazolást a jogi státuszomról, és tartózkodási engedélyt sem kérelmezhetek.
Élet az őrizetben
Négy alkalommal voltam fogdán Franciaországban. Az idegenrendészeti fogda Toulouse-ban nagyon nagy, és nagyon úgy néz ki, mint egy börtön. A repülőtéri kifutópálya végén található, így egész nap a gépek felszállását hallottuk: a szobádban, amikor eszel, amikor alszol. Ez rendkívül stresszes, mert sosem tudhatod, rajta leszel-e a következő járaton.
A fogdán úgy éreztem, mintha teljesen beleragadtam volna a helyzetbe. Úgy érzem, hogy az, hogy nem rendelkezem okmányokkal, nem indokolja, hogy a szabadságomat ilyen hosszú időre elvegyék. Úgy érzem, az életem beragadt, mert nem tudom rendezni a helyzetemet: nem kaphatok tartózkodási engedélyt Franciaországban, de nem tudnak visszaküldeni Burundiba sem. Úgy tűnik, ez soha nem ér véget.
A normális élethez való jog
Legutóbb, mikor fogdán voltam, a prefektúra engedett szabadon, mert fertőző májgyulladást állapítottak meg nálam, ami Burundiban nem gyógyítható. A prefektúrának kell megvizsgálnia, hogy egészségügyi okokra hivatkozva engedélyezhetik-e franciaországi tartózkodásomat, és most várom a választ.
Franciaországban akarok maradni, mert az életem most itt van. Már 13 éve vagyok ebben az országban. Senkim sem maradt Burundiban: 15 évesen hagytam el, amikor a szüleimet meggyilkolták. Annak a gondolata, hogy visszaküldenek, eszembe juttatja, hogy milyen erőszakos és veszélyes volt ott a helyzet akkor, és eszembe jut a szüleim halála is. Az életemet kockáztattam, amikor elhagytam Burundit, és nem akarok visszamenni.
Sokáig voltam őrizetben, annak ellenére, hogy a prefektúra tudja, nem küldhetnek vissza a hazámba. Ez igazságtalannak és túlzónak tűnik.
Nagyon frusztrált vagyok, mert nem lehet normális életem: feleséget találni, munkát szerezni, gyerekeket vállalni, ilyenek. Kérem a részem az életből!
1997 Elhagyja Burundit
2000 Megérkezik Franciaországba
2002 Első alkalommal van idegenrendészeti őrizetben (Vincennes)
2011 Rövid időt börtönben tölt
Miután szabadon engedik, kéri státuszának rendezését, de Burundi nagykövetsége visszaküldi Burundiba az anyakönyvi kivonatért, ami Franciaországban a státuszának rendezéséhez szükséges
2012 június 5 nap a Palaiseau-i idegenrendészeti őrizetben: eljárási hiba miatt szabadon engedik
2012 szeptember 45 nap a Toulouse-i idegenrendészeti őrizetben: a törvény által meghatározott maximális időszak végén engedik szabadon
2013 március 34 nap a Palaiseau-i idegenrendészeti őrizetben: a prefektúra szabadon engedi az orvosi igazolás alapján, amely tanúsítja, hogy állapota nem teszi lehetővé kiutasítását
13 éve Franciaországban
Nincs útlevele, hogy visszamenjen Burundiba. És nincsenek személyazonossági okmányai, hogy rendezhesse státuszát Franciaországban.
Továbbra is dokumentumok nélkül él, hazájába adminisztratív okok miatt nem küldhető vissza
Kép: ©France terre d’asile