A 30 éves Abdul története. Burmából érkezett, jelenleg az Egyesült Királyságban él.

2014/01/14
Törzs

"Az elejétől fogva, semmi sem volt világos nekem."

Abdul egy Burmából származó rohingya. Hontalan, így nem térhet vissza sem Burmába, sem Bangladesbe. Ennek ellenére, amikor menedékjogot kért, idegenrendészeti őrizetbe került gyorsított eljárással.

Gyorsított menekültügyi eljárás őrizetben

Sok ember van őrizetben, közel 700 fő. Néhányan pár hónapra, mások évekig itt vannak.

Már öt hónapja. Először 2012. szeptember 26-án tartóztattak le, aztán átszállítottak egy idegenrendészeti fogdába. Ez az első alkalom.

A Bevándorlási Hivatallal történt menekültügyi meghallgatás után december 6-án, azt mondta a bevándorlási ügyintéző, hogy gyorsított eljárás alá tartozom. Akkor az ügyvédem felvette a kapcsolatot velem, és biztosított róla, hogy kikerülök alóla. A meghallgatás előtt fogalmam sem volt róla, ezt csak utána mondta el a bevándorlási ügyintéző, ekkor szereztem tudomást a gyorsított eljárásról. Ez nagyon hirtelen jött. Délután jöttek, és megkértek, készülődjek össze, mert lesz egy meghallgatás 2 órakor. Ez teljesen váratlanul ért. És az elejétől fogva, semmi sem volt világos nekem.

Várakozás fogvatartásban

Emlékszem, néhány nappal ezelőtt valaki a szomszéd szobában megszédült és elesett. Feküdt a padlón, és amikor az őr bejött, ahelyett, hogy segített volna neki, elkezdett nevetni. Az őr félvállról azt mondta: "Láttam embereket szimulálni, mint ez itt." És aztán, szerencsére, elvitték az orvoshoz.

Egyszerűen nem tudok aludni. Van ez az állandó feszültség, ami teljesen lebénít.

Néha már csak vacsorázom. Ha nagyon éhes vagyok, elmegyek a táboron belül a boltba, veszek tésztát, adok hozzá forró vizet, és azt eszem. Este elmegyek a hivatalba még egyszer, csak, hogy hátha kaptam valamit. Megpróbálom felhívni az ügyvédem, hogy megtudjak valamit az ügyemről.

Árva vagyok, nincs családom. De van sok barátom, illetve volt sok barátom. De miután fogdában tartottak, megváltozott velem szemben a viselkedésük. Amikor felhívom őket, nem veszik fel a telefont, és ha mégis, úgy tűnik, hogy sietnek. Talán azt hiszik, szívességet akarok kérni tőlük. De én csak beszélni akarok, nincs igazán szükségem segítségre. Miután nem foglalkoztak velem egy párszor, már nem hívom őket.

Nincs hova menni

Ha azt kérdezik tőlem, melyik országot tekintem otthonomnak, azt kell mondanom, Burmát. Annak ellenére, hogy Burma nem fogad vissza, én mégis azt hívnám otthonomnak. Furcsa, de tényleg nincs hová mennem, nincs semmim Bangladesben sem, Indiában sem. Tudom, hogy Burmában sincs igazán semmim, de ott töltöttem a gyerekkoromat. De nem mehetek oda vissza most. Burmában nincs jövőm.

Hosszú ideje csak várok, csak pazarlom az időmet a táborban, ahol semmi hasznosat nem csinálok. Tényleg arra kérném a hatóságokat, hogy senkit ne tartsanak így, ilyen sokáig őrizetben.

2001                    Teherautón érkezik az Egyesült Királyságba

2001-2012            Egy étteremben dolgozik

2012 szeptember    Idegenrendészeti őrizetbe veszik, illegális határátlépőként dokumentálják

Menedékjogot kér, gyorsított eljárás alá kerül

2013 január            Menedékkérelmét elutasítják, fellebbezést nyújt be

2013.február          Szabadon engedik az idegenrendészeti őrizetből

13 éve az Egyesült Királyságban

Továbbra is dokumentumok nélkül, hontalanság miatt nem küldhető vissza hazájába

 

Kép: ©Imran Quadeer