Október elsején újra sokan gyűltünk össze egy közös főzéssel összekötött workshop alkalmával Népszínház utcai irodánkban. Közösségi programunk témája ez alkalommal a budapesti lakhatási helyzet és az azzal kapcsolatos tapasztalatok, kihívások feltérképezése volt. Az egész délután zajló közös munka során arra is jutott időnk, hogy a galérián berendezzük ideiglenes rádió stúdiónkat és mikrofon előtt is beszélgessünk azokkal, akik fontosnak érezték ilyen formán is megosztani lakhatással kapcsolatos tapasztalataikat.
Október elsején újra sokan gyűltünk össze egy közös főzéssel összekötött workshop alkalmával a Népszínház utcai irodánkban. Közösségi programunk témája ez alkalommal a budapesti lakhatási helyzet és az azzal kapcsolatos tapasztalatok, kihívások feltérképezése volt. Ami különösen fontos téma, ha az ember külföldiként próbál szerencsét Magyarországon, nemcsak az albérlet árak rohamszerű emelkedése, hanem a menekült/migráns téma megosztó volta miatt is egyre nehezebb dolga van mind az érintetteknek mind a velük dolgozó szociális munkásoknak a lakhatási problémák megoldásával. Az egész délután zajló közös munka során arra is jutott időnk, hogy a galérián berendezzük ideiglenes rádió stúdiónkat és mikrofon előtt is beszélgessünk azokkal, akik fontosnak érezték ilyen formán is megosztani lakhatással kapcsolatos tapasztalataikat. Interjúalanyunk személyiségi jogainak védelme miatt a cikkben “A”, néven szerepel.
A kezdetektől energikus, határozott kiállású A. már a műhelymunka közben jelezte, hogy mindenképpen szeretne részt venni a beszélgetésen. A mikrofon mellé végül a nyelvi akadályok leküzdésének sikeressége érdekében hárman telepedtünk le: A.menekültként, Dina pedig egyetemi hallgatóként érkezett Irakból.
A.-val a budapesti lakhatási körülményekről beszélgettünk ugyan, de a beszélgetés sok elemében megrázó és zavarbabejtő volt. A jelenleg hajléktalanszállásra kényszerült, harmincas éveiben járó férfinak Irakból kellett elmenekülnie 2012-ben, ahol azonos nemű szerelmét egy gyűlöletbűncselekmény során meggyilkolták és őt, illetve családját többször halálosan megfenyegették. Bár eredeti úticélja Amerika lett volna, Törökországban 3 év és 2 hónapot töltött, majd onnan hajóval Görögországba ment. Ezt követően Macedónián és Szerbián keresztül érkezett Magyarországra, ahol 9 napra börtönbe zárták és 1000 euró büntetést kellett fizetnie. Miután kiengedték a hatóságok Vámosszabadiban helyezték el, ahol 6 hónap után lehetősége nyílt ideiglenes tartózkodási engedélyért folyamodnia, amit meg is kapott. A., bár keményen dolgozik - ha éppen van mit - nehezen jut egyről a kettőre. Jelenleg a soroksári hajléktalanszállón lakik, itt találkozott a Menedék szociális munkásaival is. Ahogy a beszélgetésben is elhangzik: mindennapi problémája az éhezés, a lakhatási körülményei és az, hogy homoszexualitása miatt a hajláktalanszállón és alkalmi munkahelyein is állandó bántalmazásnak van kitéve. Végső soron nem szeretne Magyarországon maradni, egyik fő okként azt fogalmazta meg, hogy nálunk a jelenlegi jogszabályok szerint az azonos nemű szerelmeseknek nincs lehetőségük összeházasodni és ő olyan országban szeretne élni, ahol erre van lehetőség.
Dina rengeteget segített a beszélgetésnél: bár A. beszél angolul, a felmerülő érzékeny témák artikulálásához nyelvtudása néhol nem volt elég, így ezeket Dina segített tolmácsolni.
