A Menedék Egyesület akciócsoportja rendszeresen jár a Nyugati és Keleti pályaudvarokra és környező parkokba, hogy információval szolgálhasson az érkező menedékkérőknek. Az idegenrendészeti előállítóból, menedékkérelmük beadása után szélnek eresztett migránsok néhány, magyar nyelven írott dokumentummal a kezükben érkeznek Budapestre. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal igazolásával 1-2 napjuk van, hogy megérkezzenek a számukra kijelölt befogadó állomásokra. Ezek a befogadó állomások sokszorosan túlterheltek, katonai sátrakban vannak elszállásolva a kérelmezők, vannak, akik saját sátraikat húzzák fel a tábor területén, hogy legalább kis magánszférájuk lehessen. Hőség van és nagy valószínűséggel az ott dolgozóknak nincs kapacitásuk arra, hogy megfelelő tájékoztatást, ellátást biztosítsanak az érkezők számára.
Budapesten kaotikus a helyzet. Önkéntes civilek segítik a menedékkérőket, akik érkezésük után hezitálnak, hogy tovább utazzanak-e a zsúfolt táborokba, vagy béreljenek inkább embercsempészt, aki elviszi őket más európai országokba. Sokszor egymást beszélik le vagy éppen rá egy-egy döntésre. A civilek ételt osztanak és egy-egy érkező csapatot átkísérnek arra az állomásra, ahonnan a számukra kijelölt tábort megközelíthetik.
A mi munkánk az információszolgáltatás. Anyanyelvi tolmácsaink kulcsszerepet töltenek be a munkánkban, hiszen az ő segítségükkel nyílnak meg az emberek, mesélnek arról, hogy milyen módon érkeztek az országba, milyen viszontagságok érték őket útközben, hogyan élték meg a 3 napos idegenrendészeti előállítást. Majd csak ezután kerülnek elő a magyar nyelvű dokumentumok, amelyekből kiderül, hogy melyik befogadó állomás lett számukra kijelölve és mennyi idejük van arra, hogy oda megérkezzenek. Elsősorban a sérülékeny csoportokat szólítjuk meg, ahol vannak gyerekek, vagy betegek, kiskorúak. Számukra elképzelhető, hogy még a zsúfolt tábor is jobb megoldás, mint a Nyugati kövén várni. A táborokban van egészségügyi ellátás, napi háromszori étkezés és fürdési lehetőség, és talán kicsit ki tudják pihenni az elmúlt napok, hetek, hónapok megpróbáltatásait, bár a zsúfoltság ezt nem könnyíti meg. A kísérő nélküli kiskorúak többsége már a Fóti Gyermekotthonban lakik, esténként bejelentkeznek az otthonba, de napközben az Eiffel téri parkban lógnak, és arról próbálják meggyőzni tolmácsunkat, hogy holnap már Németországban lesznek. Vannak olyanok, akik elvesztették barátaikat, családtagjaikat az idegenrendészeti előállítás során és azért várakoznak Budapesten, hátha megtalálják, őket vagy hírt hallanak felőlük.
Az önkéntesek között rendszeresen találkozunk olyan menekültekkel, akik korábban maguk is ügyfeleink voltak, segítségre szorultak. Mindent megtesznek azért, hogy könnyítsenek a frissen érkező menedékkérőknek. Ők nagyon jól tudják, milyen megérkezni egy idegen kultúrába és mennyire fontos, hogy valaki az anyanyelvükön kedvesen szóljon hozzájuk, biztassa őket.
Köszönet illeti őket is és a civil csoportokat is kitartó munkájukért!
