Mi a kulturális sokk és mit tudunk tenni?
Az elmúlt időszakban többször megjelent a sajtóban, hogy külföldi diákok negatív magyarországi felsőoktatási tapasztalatokról számolnak be [https://telex.hu/belfold/2022/02/16/pecsi-tudomanyegyetem-kulfoldi-hall…].
Nézzük meg kicsit távolabbról a dolgot - természetesen semmilyen formában nem megkérdőjelezve az érintett diákok észlelését, majd a képző intézmények cáfolatainak hitelességét!
Kalervo Oberg (1901–1973) kanadai antropológus volt az első, aki leírta és megpróbálta elmagyarázni azt a komplex, kulturális sokknak nevezett jelenséget, melyet akkor tapasztalhatunk, ha egy másik - általában a sajátunktól eltérő - kulturális közegbe kerülünk.
Oberg 4 szakaszt határozott meg, melyekkel leírta a kulturális sokk folyamatát:
1. Az első szakaszt turista- vagy nászutasszakasznak nevezi.
Erre a szakaszra a lelkesedés, az izgatottság jellemző. Nyitott bizakodással tekintünk az újonnan érkezőként a helyzetre: minden érdekes, örömteli. Ebben a szakaszban az identitás még egyértelműen a hazai (kibocsátó) kultúrában gyökerezik.
2. A második fázis a kulturális beilleszkedés folyamatában már sokkal kevésbé pozitív: elkezdjük észrevenni, hogy "valami nem stimmel": nem értjük a nyelvet, sok esetben magunkat okoljuk a kudarcainkért, diszkomfort-érzéseinkért. Erős talajvesztettség-érzés párosul a rossz érzéseinkhez, úgy érezhetjük, hogy elvesztettünk a biztonságot jelentő orientációs pontjainkat. Ezt a szakaszt a dezorientáció szakaszának nevezzük. Ilyenkor jellemző, hogy megbetegszünk, ami természetesen nehezíti az amúgy is nehéz helyzetünket.
Ezeket az érzéseket nem könnyű elviselni. A lélek sokféle "megoldást" találhat: például azt, hogy a saját magunk ostorozása helyett valaki másra kezdünk el haragudni, mást okolunk saját kudarcainkért: ezt a szakaszt az ingerültség vagy ellenségesség fázisának nevezzük. A negatív beszámolók általában az ebben a szakaszban megélt nehézségekről szólnak: rossz ellátórendszer, inkompetens munkatársak, embertelen körülmények, rémes időjárás, ehetetlen koszt...
Esetenként ilyenkor ér hirtelen véget egy Erasmusos tanulmányút, vagy születnek a pécsi diák történetéhez hasonló beszámolók, térnek haza a befogadó országgal kapcsolatban csalódást megélő diákok, munkavállalók.
Szerencsére van kiút ebből a helyzetből!
3. A következő fázisa a kulturális adaptációnak az alkalmazkodás fázis, amikor el tudunk kezdeni differenciáltan látni: megélni a saját (kibocsátó) országunk kultúrájának erőforrásait és akár árnyoldalait és nyitottan tudunk nézni a befogadó közegre anélkül, hogy idealizálnánk, vagy negatív színben tüntetnénk föl azt. Ebben a szakaszban megnő a reziliencia (pszichés állóképesség) és egyre inkább úgy érezhetjük, megtaláltuk a helyünket az új helyzetben, a megértési folyamat az otthonosság vagy elfogadás fázisában csúcsosodik ki.
Miért fontos ezt tudnunk?
A kulturális sokk természetes folyamat, többé-kevésbé mindenki átesik rajta. de ha valaki beleragad a két középső fázisba, annak akár hosszútávú negatív következményei is lehetnek.
Mi határozza meg a mértékét?
· az érintett ember előzetes tudása, információi az új helyről
· hatékony megküzdési stratégiák
· interakció mennyisége és minősége a helyi emberekkel
· a két kultúra közötti távolság
Mit tudunk tenni? Beszélgessünk, magyarázzuk el a dolgainkat, szervezzünk programokat, annak érdekében, hogy könnyebben menjen az otthonosság érzetének megtalálása, legyen szó új munkatársról, új osztálytársról, vagy egy hazánkba érkező külföldiről!
Ha az utóbbi esettel kapcsolatban kérdéseid vannak, keresd a Menedéket!
Tegyünk együtt egy befogadóbb társadalomért!