" Inkább szenvedjek a hidegben, mintsem a fiam nélkül küldjenek vissza a fogdába."
Marie kétéves kisfiával és annak édesapjával élt, amikor letartóztatták, és őrizetbe vették. Két héttel később Marie-t szabadon engedték, mivel nem lehet kiutasítani az olyan anyát, akinek gyermeke tartózkodási engedéllyel rendelkezik. (Mind az élettársának mind a kisfiának van állandó tartózkodási engedélye, Marie az egyetlen, akinek még nincsenek hivatalos dokumentumai.) Marie fiát traumatizálta az anyjától való elszakadás. A státuszának rendezése végett indított eljárás sikertelen volt. Azért, hogy kérelmezhesse a családegyesítést, vissza kell mennie Kongóba. De elvárható-e egy ilyen kicsi gyermek anyjától (aki nem rendelkezik kongói állampolgársággal), hogy visszautazzon Kongóba? Nincs garancia a sikerre, és nem világos, hogy mennyi ideig tartana, amíg Marie újra együtt lehetne a fiával és élettársával. Amíg a jelenlegi eljárások nem változnak, Marie dokumentumok nélkül marad, és ennek eredményeként ő és családja továbbra is nélkülözésben fog élni.
Fiatalon, tele reménnyel
2001-ben tanulni jöttem Belgiumba. Amint lediplomáztam, felajánlottak egy munkát egy idősek otthonában, ahol 2008-ig dolgoztam. Szerettem ott dolgozni, de az engedélyem lejárt, és az önkormányzat nem volt hajlandó meghosszabbítani.
Közben megismerkedtem élettársammal, ő angolai, de van állandó tartózkodási engedélye. Antwerpenbe költöztünk, mivel a holland határhoz közel volt munkája, és beadtunk egy kérelmet státuszom rendezésére. 2010-ben született egy fiunk. Sajnos lakáskörülményeink nem voltak megfelelőek egy gyermek számára, így kénytelenek voltunk egy kisebb faluba költözni, mivel nem engedhettünk meg maguknak megfelelő lakhatást a városban. A nagy távolság miatt társam fel kellett, hogy adja munkáját. Sokáig semmit nem hallottunk a státuszrendezési kérelmem felől. Egy dokumentumok nélküli bevándorlókkal foglalkozó szervezet segítségével megtudtuk, hogy kérelmemet elutasították, mivel időközben elköltöztünk, és a Bevándorlási Hivatalnak azt mondták, hogy nem élünk az általunk megadott lakcímen.
Fogva tartás
A pénzügyi nyomás nőtt. A társam nem talált állandó munkahelyet, és el kellett fogadjon alkalmi, ideiglenes munkaszerződéseket. A bevétele már nem volt elegendő ahhoz, hogy mindhármunkat eltartson, ezért elvállaltam egy gyümölcsszedői munkát, más papírjaival. 2012 szeptemberében letartóztattak a munkahelyemen. Ez nagyon megalázó volt, úgy éreztem magam, mint egy bűnöző. Elvittek a repülőtér mellé egy idegenrendészeti fogdába. Csak annyit mondtak, hogy a be nem jelentett munkavállalás Belgiumban illegális, de ezen kívül – semmit.
Szörnyű volt. A fogda maga rendben volt, az emberek barátságosak voltak, de én borzalmasan éreztem magam. Két hétig laktam ott, de ha egy hónapig ott tartottak volna, belehaltam volna. Mást se csináltam, csak aggódtam, nem tudtam enni, nem tudtam aludni ... hiányzott a fiam, és rettegtem attól, hogy nélküle küldenek vissza Kongóba, mivel neki van belga tartózkodási engedélye. A puszta gondolata beteggé tett. Fogalmad sincs, hogy mi fog történni, a felszálló gépek hangjáról eszedbe jut, hogy téged is bármelyik pillanatban visszaküldhetnek. Bármi lehetségesnek tűnt, és annyira, annyira stresszes volt.
Két hét múlva hívott az ügyvéd, és azt mondta, a Bevándorlási Hivatal úgy döntött, hogy szabadon enged. Nem emlékszem, hogy bárki is megmondta volna, miért. Olyan boldog voltam, hogy újra a fiammal lehetek. Mivel én voltam az, aki mindig vigyázott rá, hiányom traumatizálta őt. Alig aludt mialatt távol voltam és egész idő alatt sírt. Ezen kívül a társam elvesztette az alkalmi munkáját is, mert a fiunkra kellett vigyáznia.
A várakozós játszma
Minden, amit most tehetünk, hogy várunk. Az ügyvédem humanitárius okokra hivatkozva újra kérvényezte a státuszom rendezését; várnunk kell, hogy a Bevándorlási Hivatal miképp dönt. Még ha ezek között a nyomorúságos körülmények között kell is élnünk [a fűtés elromlott, és néha az áramért sem tudnak fizetni], soha többet nem fogok illegálisan dolgozni. Inkább szenvedek otthon a hidegben, mintsem a fiam nélkül küldjenek vissza a fogdába.
2001 Diákként érkezik Belgiumba
Geriátriai szakápolóként dolgozik
Megismerkedik élettársával
2008 Elveszíti munkáját, mivel lejárt a munkavállalási engedélye
Kérelmet nyújt be státuszának rendezésére
2010 Fia születik
Státuszának rendezésére vonatkozó kérelmét elutasítják
2012 Két hetet idegenrendészeti őrizetben tölt
2013 Új státuszrendezési kérelme függőben van
12 éve Belgiumban
Még mindig dokumentumok nélkül, családi kötelékek miatt nem küldhető vissza hazájába.
Kép: ©Bram Bogaerts