A menekültek számára a munkavállalás a beilleszkedés motorja. A hazai munkaerőpiacot jogszabályok védik, de ezek nemzetközi viszonylatban nem diszkriminatívak, tehát ha a szó szerinti normaszöveget nézzük, akkor nem látunk olyan diszkriminációt, ami kifejezetten a nemzetközi védelemben részesített személyek ellen irányul.
A jogegyenlőség azonban nem jelent esélyegyenlőséget!
A több mint 4 millió magyarországi foglalkoztatott közül a közigazgatás, oktatás és egészségügy területén dolgozók száma összesen 800-860 ezer fő, és e területeken viszont a foglalkoztatás feltétele a magyar állampolgárság, tehát a nemzetközi védelemben részesített személyek előtt ezek a területek zárva maradnak.
A versenyszférában a munkakeresés, munkavállalás során tapasztalt eltérő bánásmódok és a jogszabályi korlátozások összhatása alapozhatja meg a hátrányos megkülönböztetést.
Hatósági vagy bírósági vitarendezési fórumokra általában nem jutnak el ezek a visszás helyzetek. Egyrészt a sértettek nem ismerik a jogvédelmi intézményeket, másrészt a legtöbben arra törekednek, hogy beilleszkedjenek, belesimuljanak a magyar társadalomba.
A menekültek munkába állását közvetlenül vagy közvetve (pl. magyar nyelvtanfolyam) segítő állami programok nincsenek. A civil intézmények, amelyek egy helyen nyújtanak több szolgáltatást, támogatást, 2018 óta nem férnek hozzá az EU ilyen célú forrásaihoz (MMIA).
Fontos lenne a magyar állampolgárságot megkövetelő munkakörök felülvizsgálata, szűkítése, illetve a munkaerőpiaci beilleszkedést segítő programok indítása. A kormányhivatalokon belüli képzésekkel az ügyintézői szinten is nagyobb tudatosság lenne kialakítható a nemzetközi védelemben részesítettek munkavállalási szabályaival kapcsolatban.
Az esélyegyenlőséget növelni lehetne a Munka Törvénykönyvének módosításával. A jelenlegi semleges szabályozás helyett (amely nem alkalmaz pozitív diszkriminációt) például a munkaadói járulékok csökkentésével lehetne segíteni a nemzetközi védelemben részesítettek foglalkoztatását.