2020 elejéig a munkaerőhiány miatt a legtöbb nemzetközi védelemben részesített személy el tudott helyezkedni valahol, a COVID-19 járvány következtében kialakult gazdasági recesszió viszont különösen súlyosan érintette őket, mivel sokan dolgoztak azokban a munkakörökben, amelyeket a lezárások ellehetetlenítettek, pl. vendéglátás vagy turizmus.
Az új munka keresésénél probléma a magyar nyelvtudás hiánya. Korábban, a tranzitzónák bezárásáig, a tanulásra alkalmas időszak lett volna például a tranzitzónában töltött, összességében sokszor több éves időszak. 2020 nyara óta azonban a befogadóállomáson eltölthető legfeljebb 30 nap nem elegendő ahhoz, hogy a menekültek és oltalmazottak bármilyen nyelvtudást vagy szakmát szerezzenek.
Az is gond, hogy a lehetséges munkaadók nincsenek tisztában a nemzetközi védelemben részesített személyek foglalkoztatásának jogi feltételeivel, ezért előfordul, hogy megrémülnek a vélt adminisztrációs kötelezettségektől, nem szívesen alkalmaznak menekülteket.
További probléma, hogy az iskolai végzettségüket szinte semmilyen dokumentummal nem tudják igazolni, mert azok a származási országban maradtak, menekülés közben elvesztek vagy megrongálódtak. A menedékjogról szóló törvény alapján nem vehetik fel a kapcsolatot a származási országuk hatóságaival, hogy új dokumentumot kérjenek.
Három olyan terület rajzolódott ki, amely általánosan hozzá tudna járulni a nemzetközi védelemben részesített személyek sikeresebb munkaerőpiaci integrációjához:
- célzott, államilag támogatott magyar nyelvtanfolyamok,
- lehetőség biztosítása valamilyen képzésben való részvételre vagy átképzésre,
- a készségek és képességek elismerésének lehetősége (ne csak a formális, dokumentumokkal igazolható végzettséget lehessen elismertetni, hanem a meglévő szaktudásukat elismertethessék vagy gyorsított eljárásban képesítést szerezhessenek).
Kimondottan a COVID–19-járvány és a gazdasági recesszió kapcsán az lenne hasznos, ha a segítő szervezetek folyamatosan és aktívan keresnék a kapcsolatot az olyan potenciális új munkáltatókkal, akik nyitottak lehetnek nemzetközi védelemben részesülők foglalkoztatására.
Probléma viszont, hogy akiknek elsősorban a megélhetésükről kell gondoskodniuk, azokat nagyon nehéz bent tartani bármilyen képzésben, még akkor is, ha az ingyenes. Ezért lakhatási és megélhetési támogatásra is szükség van.