Magyarországon a rendszerváltástól a 2015-ös menekültválságig lassan, de folyamatosan épült egy olyan jogi és intézményi rendszer, ami a menekültek fogadását és integrációját segítette, illetve amely egyre jobban illeszkedett az európai normákhoz. 2015 és 2020 között ezt a rendszert a kormány leépítette és kiüresítette.
A rendszerváltás után nemzetközi menedékjogot (Genfi Egyezmény és New York-i jegyzőkönyv) Magyarország a saját jogrendje részévé tette. Létrejött a menekültügyi hatóság és megnyíltak a menekülteknek kialakított befogadóállomások. Az EU-s csatlakozással a migráció és menekültügy szabályozása az uniós joggal összhangba került, illetve megnyíltak az uniós források az ilyen téren tevékenykedő szervezetek számára. A kormány kidolgozott egy Migrációs Stratégiát, az elismert menekültek pedig integrációs szerződés keretében támogatást kaptak a társadalmi beilleszkedésük elősegítésére.
2015-ben a kormány elrendelte a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet, amit azóta is fél évente meghosszabbított. Felépült a határkerítés Magyarország déli határain, a menekülteknek a határon kialakított konténertelepeken, az ún. tranzitzónákban kellett beadniuk a menedékkérelmüket. A közvéleményt plakátkampányok, népszavazás és az ún. Stop Soros törvény hangolta a menekültek ellen. Az integrációs szerződést eltörölték, az uniós forrásokat elzárták a civilek elől. 2020-ban az Európai Unió Bírósága ítéletét követően a kormány bezárta a tranzitzónákat, és új rendelkezésekkel gyakorlatilag teljesen lehetetlenné tette a menedékkérelem benyújtását Magyarországon.