Magyarországnak nincs érvényes és de facto integrációs stratégiája. 2013-ban ugyan az Európai Unió elvárásainak megfelelően született egy stratégiai dokumentum, amely előirányozta az integrációs tervek megalkotását és megvalósítását, de ez 2020-ig szólt és csak részben valósult meg – legfontosabb eredményeinek egyikét, a 2014-ben kidolgozott integrációs szerződés intézményét 2016-ban a kormány megszüntette. A harmadik országokból származó, nemzetközi védelemben részesülő személyek valahogyan mégis integrálódnak a társadalom szövetébe. A tanulmány egy speciális csoportot, a muszlim nőket vizsgálja.
Bár a jogalkotás szintjén a hazai törvényhozás harmonizál az Európai Unió migrációs politikájával, az anyagi és szociális erőforrások nem, vagy csak korlátozott mértékben állnak a nemzetközi védelemben részesített személyek rendelkezésére. Nincsenek állami integrációs programok, és nincs meg az a gazdasági biztonság sem, amely sokak számára vonzóvá vagy egyáltalán lehetővé tenné a magyarországi letelepedést. A Magyarországon tartósan letelepedők kis létszáma miatt nem alakultak ki nagyobb etnokulturális közösségek, és így az azokat kiszolgáló intézményrendszer sem jött létre.
A harmadik országból érkező, nemzetközi védelemben részesített, jelentős részben muszlim nők integrációs szempontból számos nehézséggel találkoznak. Ilyen a társadalomban egyre növekvő idegengyűlölet és az iszlamofóbia. A származási országból hozott patriarchális családmodell is gátolhatja őket abban, hogy önállóan alakíthassanak ki közvetlen kapcsolatokat a többségi társadalom tagjaival. Gyakori, hogy egy muszlim nő beilleszkedik a magyarországi muszlim közösségbe, de nem válik a többségi társadalom aktív tagjává. Ezt a jelenséget a szakirodalom szegmentált asszimilációnak nevezi.
A Magyarországon élő muszlim nőknek ugyanakkor megvannak a saját stratégiáik és erőforrásaik a beilleszkedésre. Erőforrásként tekinthető:
- a származási és nemző család, amely jellemzően segítő, támogató szerepet tölt be.
- a jó anyagi háttér és
- a magyar nyelvtudás, ezek között azonban némi ellentmondás figyelhető meg: a szegényebb, dolgozni kényszerülő nők gyorsabban megtanulnak magyarul, mint a jómódúbbak, akik jellemzen otthon maradnak a gyerekekkel.
- A muszlim előírások szerinti öltözködés a szegmentált asszimilációt segíti a helyi etnokulturális és vallási közösségbe (a mecsetbe járók szerepe lehet fontos), az európaias öltözködés viszont a többség társadalomba való beilleszkedéshez hasznos.
- Jelentős a munkahelyi ismerősök, kollégák, illetve bizonyos mértékig a szomszédok segítsége is. A magyar munkatársakkal és szomszédokkal a kutatásban megkérdezett nők viszonya kifejezetten pozitív volt.
A Magyarországon élő muszlim nőket gyakran férjük és gyermekeik, valamint szomszédjaik révén lehet legkönnyebben elérni. Ezért fontos – az integráció szempontjából is – olyan programok szervezésére összpontosítani, amelyek magukban foglalják a családot és a közösséget, amelyben élnek. További lépésként az önkormányzatok által támogatott ingyenes magyar nyelvoktatás és a többségi társadalom attitűdjén való változtatás is segítheti az integrációt.