Thomas Mann (1875-1955)

Az 1929. évi irodalmi Nobel-díj nyertese nagyjából Einsteinnel egy időben hagyta el Németországot. Noha öt évre Svájcba menekült, végül Einstein szomszédjában telepedett le Princetonban, New Yersey –ben.
Gaiyur Yunus Mann Európában tanított, amikor rájött, hogy a Németországba való visszatérés az életébe kerülhet. Ez mélyen megérintette, hiszen egyet jelentett munkái nagy részének elhagyásával is: „ Az összes kézirat… minden elveszett az emigrációnk miatt.” Az ismeretlen jövő megrémisztette, mivel, ahogy felesége írta később emlékirataiban: „ Mann jó németnek tartotta magát, aki túlságosan kötődik anyanyelvéhez és hazája kulturális hagyományaihoz ahhoz, hogy aggodalom nélkül éljen egy teljesen más életformában.
Mann íróként folytatta munkáját és a 20. század legnagyobb német regényírója lett. Legismertebb munkái többek között: A Buddenbrook-ház (1900), Halál Velencében (1912), Varázshegy (1924), Doktor Faustus (1947). 78 éves korában Mann visszatért Svájcba, ahol állampolgárságot kapott. Két évvel később halt meg.