városi séta

A májusi városi séta keretén belül el látogattunk a parlamentben. A program hirdetésekor próbáltunk olyan ügyfeleket célzottan elhívni, akik a közel jövőben állampolgársági vizsgát szeretnének tenni- Interkulturális közvetitőink tollából.

Minden izzasztó, nyüzsgő karaktere ellenére, Budapestnek megvan az a szeretnivaló tulajdonsága, hogy olykor léterehoz magában olyan oázisokat, amelyekben anélkül ellehet tölteni a zöldben egy törökkávézós-beszélgetős délutánt,  hogy az embernek szabadkoznia kelljen a zaj és por miatt meghívott vendégei előtt.

Májusig biztos várnunk kell, hogy a városi sétánk dramaturgiáját a közös piknikre vezessük ki, ahogy azt a nyári időszakban mindig tenni szoktuk. Még szerencse, hogy vannak fűtött, klasszicista palotáink, azok közül is minden magyar múzeum anyamúzeuma, a Magyar Nemzeti Múzeum, amibe februári sétánk alkalmával ellátogattunk.

Január 28-án rendszeres városi sétánk apropóján a Budai Várban tettünk látogatást, témánk (mint mindig) a város, amiben élünk, annak ismert és ismeretlen ki-és beszögellései, történelme, karaktere és az emberek, akik a várost otthonuknak nevezik. A séta során első állomásként a Várnegyedben sétáltunk, ahol a Mátyás-király korabeli országszervezésről, a török megszállás időszakáról, valamint a politikai rendszerben illetve a városszervezésben bekövetkezett változásokról beszélgettünk.

Azért az úgynevezett “régi zsidónegyed”- senki nem hívja így, max a modoros stílusban megírt útikalauzok, egyébként a “hétker” köszöni, a neve ez- nem adta könnyen magát a legutóbbi városi sétán, nekem legalábbis az a banális érzésem volt sétavezetés közben, hogy az az irányított szemlélő tekintet, amibe a séta tematikája (gettó, zsidó mindennapok, passzázsok, átjáróházak) a résztvevőket helyezi nem elég: lehet, de valami nagyon fontos kimarad, ha a hétkerben csak a néző szerepében “vagyogatunk”. - Legutóbbi városi sétánkat a "hétker"-ben tartottuk, majd a Szimplában főztünk közösen. Az estéről Forgách Péter írt beszámolót.

Az Andrássy út Oktogontól a Hősök teréig fekvő részén mindig kedvesek voltak nekem a padok: ritka, hogy sétálástól kicsit megfáradt, szusszanásra megpihenő ücsörgőket látni rajtuk; gyakoribb -szinte jellemző-, hogy a padokat elfoglaló pestiek szinte piknikhangulatban berendezkednek rajta, hosszan költik el a nagyebédjüket, gazsulálnak, órákat beszélgetnek, aztán amikor kezd kifújni a város: alszanak rajtuk.- legutóbbi, Budapest Anno elnevezésű várossétánkról Forgách Péter írt bejegyzést.