Kósa Gabiék otthonában rendszeres a vendégfogadás: hol közös étkezésre, hol csak egy teára jön valakinek vendége az öt családtag közül. Mongolok még sosem jöttek vendégségbe - egyikükhöz sem. Mire a vendégek megjöttek, minden készen állt. Addig azonban sok kéz nyüzsgött a konyhában.

Az algériai háziasszony akkor is készült valami finomsággal, amikor ők mentek vendégségbe: szó sem lehetett arról, hogy sütemény nélkül induljanak el. Vendéglátóik örültek a látogatásnak és a tortának.

Algériai vendéglátónk két iskolás lánya segítségével készült a vendégfogadásra. Ünnepi menüsort állított össze számtalan fogással: így nézhet ki ramadánkor a napszállta utáni terülj-terülj asztalkám. A zöldségsaláta és a krémleves hallal készült, ezek nyitották az ételek hosszú sorát.

Mikor felvettük a kapcsolatot, az etyeki család háromtagú volt. Azóta megszületett második gyermekük, így a vendéglátás és -fogadás gyerekközpontú eseménnyé vált. Különösen érthető ez akkor, ha azt is tudjuk, hogy nagyobbik gyermekükkel egyidős volt szerb vendégeik csemetéje. Ők ketten intenzívebben kóstolgatták egymást, mint az ételt. 

„Vasárnapi ebéd” című projektünkben magyar és migráns családok ismerkednek egymással a kulinária segítségével: vendégül látják egymást saját otthonukban, saját készítésű ételsorra. A szerb vendéglátók hamisítatlan balkáni ízekkel várták a magyar családot. A fogásokat férj és feleség közösen készítették el. Előételnek sonka, kajmak, sopszka saláta, ajvár, sült paprika, és gibanica (sajtos rétes) került az asztalra.