A Ramadán a muszlim vallás egyik legfontosabb ünnepe. A több hetes böjt az elmélyülés, a hit, a lemondás, az Istennek hozott áldozat időszaka, ahogy muzulmán vallású kollégáink és ügyfeleink is elmondták nekünk. Ilyenkor kicsit megáll az élet, a muszlim emberek napközben sokat alszanak, hogy könnyebben végig tudják csinálni az egész napot étel, ital nélkül. Esténként pedig összegyűlnek a mecsetben vagy egymásnál, hogy együtt törjék meg a böjtöt egy közös vacsorával és imádkozzanak -Iftart tartottunk a Menedékben. Az estéről Katona Noémi írt bejegyzést.
Iftar
A Ramadán a muszlim vallás egyik legfontosabb ünnepe. A több hetes böjt az elmélyülés, a hit, a lemondás, az Istennek hozott áldozat időszaka, ahogy muzulmán vallású kollégáink és ügyfeleink is elmondták nekünk. Ilyenkor kicsit megáll az élet, a muszlim emberek napközben sokat alszanak, hogy könnyebben végig tudják csinálni az egész napot étel, ital nélkül. Esténként pedig összegyűlnek a mecsetben vagy egymásnál, hogy együtt törjék meg a böjtöt egy közös vacsorával és imádkozzanak.
A Ramadan alatt mi is rendeztünk egy ilyen közös esti vacsorát, egy Iftárt, a Budapesten élő muszlimoknak a Népszínház utcai irodánkban. Nagyrészt Szíriából, Afganisztánból és Szomáliából származó menekült családok és egyedülálló emberek jöttek el főzni, enni és ünnepelni. Már napokkal előtte elkezdtünk készülni, mivel tudtuk, hogy egy nagy társaságra főzünk, akik egy egész napos koplalás után kiadós és finom vacsorára számítanak. Afgán és szír nők is lelkesen bekapcsolódtak a készülődésbe, az ő hagyományos ételeiket ötvöztük ezen a multikulturális vacsorán, kiegészítve Anab mindenféle ismeretlen zöldségekből főzött finom szomáli levesével. Az afgánoknál természetesen elmaradhatatlan ilyenkor a répás-mazsolás rizs köret a vacsorához, úgyhogy már egy nappal korábban beáztattunk több lábosnyi basmati rizst. A szír nők pedig egy répás-krumplis szószos csirkehúst sütöttek. Bár eléggé odasült az alufólia, így kaptam egy kisebb sokkot a konyhában gomolygó füstfelhőtől, az utolsó pillanatra elkészülő végeredmény végül teljes sikert aratott.
Ugyanis az Iftar előre meghatározott időben, napnyugtakor kezdődik, így mi is pontban 20:45-re időzítettük a nagy vacsorát. A külön szobában nyüzsgő gyerekeket, akik zsonglőrködéstől kezdve a profi magyar néptáncbemutatóig mindenfélével szórakoztatták egymást és magunkat, nem igazán sikerült asztalhoz ültetni időben, igaz, hely sem nagyon volt már a több mint 30 éhes ember zsúfolt nagyobbik szobában. Így aztán a telefonról bejátszott ének után megkezdődött a közös evés, ahova szép lassan a gyerekek is átszivárogtak. Persze nehéz volt ennyi embernek egyszerre ételt tálalni, pedig az aktív háziasszonyok mellett a Tikkun Olam önkénteseket toborzó szerveződéstől is többen jöttek segíteni. Nagy szükség is volt rájuk, mert a 10-ig elhúzódó vacsora, imádkozás, beszélgetés után alapos takarítással-pakolással zártuk az estét. Megérte a sok munka, hálásan és boldogan távozott mindenki, örültek, hogy közösen is összegyűltünk kicsit a mindannyiuknak fontos Ramadán alatt.
