Felhőtlenül a felhők alatt

2010/09/21
Törzs
Felhőtlenül a felhők alatt 2010. április 19-e egy átlagos nap reggele. Hatalmas felhőkből zuhogó eső és egyre hűlő levegő. Mire elkészült a reggeli kávé, már azon értekezett a csapat körtelefonon, hogy lesz-e program vagy nem. Mindenki indult volna, de volt sok de. A sok érvet kiszorította a még több ellenérv, ekkor már inkább a tábor volt közelebb, s az otthon távolabb. „Na, mi legyen? Menjünk?” „Gyertek, aztán kitalálunk valamit.” S ezzel egy időre vége szakadt a telefonálásnak. Kitalálunk valamit. Ezt jól bemondtam, de mi tényleg mindig kitalálunk valamit. Így aznap is adott volt minden egy csodálatos grillezős, kertészkedős, szabadtéri programhoz. Volt több liter eső, több zsák szél és hideg, ami következetesen kitartott a délutáni programig. A térdig érő sárnál biztosabb program elemet nem is találhattunk volna. Szerencsére az önkéntesek sem rémültek meg igazán a helyzettől. Dobáltak ők már tojást kukászsákba öltözve, s akkor még az idő is szép volt. Pár perc alatt kész volt a terv: a lányok grilleznek, a fiúk lelkiznek, a bevállalósak pedig bepróbálkozhatnak a kézművessel vagy ültetéssel. Az időtől belassultaknak a mozi sarkot ajánlottuk fel rejtekül. Kicsit persze nagyzolok, mert a zöldségek serpenyőben történő módszeres elszínezése nem teljesen grillezés, de azon a délutánon nekünk és a gyerekeknek ez tökéletes élmény volt. A „lelkizős” csapat inkább felnőttekből állt, a lurkók sosem érnek rá az ilyen dolgokra. Gondosan más irányba terelték zajongásukat. Az ültetésből inkább aratás lett, s a mozi sarkat is csak egy-két megpihenő dolgos ifjú tartotta életben. Kint zuhogott az eső, bent nyüzsgött a csapat. Az alma volt a nap sztárja. Az alma magában, sütve, hagymával, bazsalikommal, mentával és persze chilivel egyáltalán nem volt szokatlan. Természetesen sokat dobot az alma iránti rajongásukon, mikor, az alma kreációkkal kínált felnőttek színes-vörös, zöld vagy hófehér - arcát csodálhatták meg kóstolás után. Roppant nagy kuncogás kíséretében ismerkedtem meg én is a chilis almával, nekem a sápadt zöld szín jutott a tesztelés után. Az egyik 7 éves kisfiú cserépig rágta a metélőhagymát annyira érdekesnek találta, hogy zöld is, cserepes is, na meg még hagyma íze is van. A metélő szó meg biztos nem is igazi szó, mert ő ezt nem hallotta, még az iskolában sem. A következő útja a rozmaringhoz vezetett. Hagytuk, hadd fedezze fel maga, mi a kettő közti különbség. Megjegyzem elég hamar kitalálta. Minthogy mindenki kitalált valamit aznap: a Menedék és a D.E.C.I. kitalálta a közös programot; az önkéntesek a sok jó receptet és papírlobogókat; s a gyerekek, hogy felhőtlenül szórakozzanak. Így ilyen nap után azt üzenem mindenkinek, gyertek és kitalálunk valamit. Kocsis Anett Közösségi szociális munkás