Akciócsapatunk a horvát-magyar határnál járt

Munkatársaink beszámolójából idézünk:
"Először Barcson voltunk, ahol kapcsolatba léptünk a település jegyzőjével, aki részletesen beszámolt nekünk az ott kialakított rendszerről, amelyben a segítő szervezetek összehangoltan együttműködnek a rendőrséggel és a helyi önkéntesekkel. Naponta egy-egy párszáz, maximum 1.000 fős csoport lépi át a határt ezen a szakaszon.  Miután megérkezik egy csoport, buszokkal szállítják őket tovább az osztrák határhoz. Gyakran az előkészített buszok nem telnek meg azonnal, ilyenkor várniuk kell egy következő csoportra. Ekkor jön jól a takaró és az izofólia, amit csapatunk a befolyt adományokból odaszállított. Az egyetlen probléma ezen a településen, hogy nem kapják meg időben az információt a menekült csoportok érkezéséről, így előfordul, hogy az éjszaka közepén kap a jegyzőnő egy telefonhívást, hogy 10 perc múlva érkezik egy csoport. Ottjártunkkor például hiába vártuk a beígért csoportot, 10 perccel a megbeszélt időpont előtt kiderült, hogy mégsem jönnek.

Ezután Zákány felé vettük az irányt, ahol igen nagy a forgalom. Naponta 7-9.000 menekültet ad át a Horvátország a magyar hatóságoknak. Rendszerint 1.000 – 1.500 ember érkezik egy csoportban, és a horvát oldalon várakoznak, amíg be nem vontatják a Gyékényesi állomásra a vonatot, ami tovább szállítja őket az osztrák határhoz. Egy 700 m-es sáros szakaszon, amelyet műveleti területté nyilvánítottak, kell átgázolniuk a menekülteknek, hogy megközelítsék a vonatot. Ezek után a rendőrség százfős csoportokban tereli fel az embereket a vonatra. Miután megtelik két vagon, a vonatot előrébb húzzák és jöhet a következő száz ember. Így megy ez, míg fel nem szállt mindenki Ezek után pár száz méterrel feljebb vontatják az egész szerelvényt és az önkénteseknek 5 percük van arra, hogy az ablakon keresztül feladják, feldobálják az elkészített ételcsomagot, majd a vonat elindul az osztrák határ felé.

Akciócsoportunk volt az egyetlen civil csapat, aki engedélyt kapott a rendőröktől, hogy belépjen a sárral borított műveleti területre, ahol a menekültek átsétálnak a határon. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága engedélyeket állított ki számunkra a határmenti munkára, másrészt csapatunk fele anyanyelvi tolmácsokból áll, így a séta közben lehetőségünk nyílt tájékoztatni az embereket arról, hogy melyik országban vannak, mi fog történni velük, hogyan fognak majd felszállni a vonatra, mennyi ideig tart ez a procedúra. Ezzel nyilvánvalóan a rendőrség munkáját is megkönnyítettük.

A tájékoztatás mellet igyekeztünk megtalálni a sérülékeny csoportokat is. Sokan jönnek betegen, sérülten, várandósan és minden vágyuk az, hogy tovább jussanak Nyugat-Európába. Inkább viselik a sérülés és a betegség okozta fájdalmakat, minthogy orvosi segítséget kérjenek, mert attól tartanak, ha nem utaznak tovább, akkor esetlegesen itt ragadnak Magyarországon.  Igyekeztünk megnyugtatni az embereket, odafigyelni a speciális igényekre, szükségletekre."

Akciócsoportunk munkáját a Budapesti Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány (OSI) támogatja.