Kínai papírsárkány

„fenzheng”

A nagypapám szerette mondogatni:
ha száz évig akarsz élni, eregess sárkányt!

Ő mindig kint is volt a tereken, parkokban. Aztán amikor beépítették a várost, akkor a nyolcsávos sugárutak közti zöld szigetekről indította égnek a sárkányokat, minden egyes szeles napon. Ha csendes volt az idő, a műhelyében bambuszvesszőket hajlított a sárkányok testének vázához, melyekre saját kézzel festett vékony papírt vagy selymet feszített.

Ez a háromezer éves szokás egyszerre edzi és pihenteti az elmét, fejleszti a koncentrációs képességet, a szépérzéket és a kézügyességet, elősegíti a helyes testtartást, így sok, főleg öregkori betegséget előz meg. És ami a legfontosabb:
a természet erőivel való harmóniára tanít.

A kínai hagyomány három fő alakcsoportba sorolja a sárkányokat.
Vannak állatfigurákat és egyszerű használati tárgyakat megjelenítő sárkányok, de a legkülönlegesebbek a mitológiai alakokat megelevenítők: égi majomkirályokat és a lebegő holdkisasszonyokat ábrázolnak.

Világszerte sokféle anyagot használnak a sárkányhoz, de mindenhol általános szabály, hogy az anyagok könnyűek és erősek legyenek. A váz bambuszpálcika hiányában készülhet nádból, könnyebb fából vagy üvegszálas műanyagból; a test zsírpapírból, selyemből, fóliából vagy műszálból. Van, aki a szélben, röptetéskor megszólaló síppal vagy a sötétben villódzó fényekkel díszíti a sárkányt.

Xue Ting
1989-ben, nyolcévesen
érkezett Pekingből Budapestre