Bárkit felveszünk, aki akar dolgozni (Interjú)

Rókus Levente. Fotó: Györffy Anna

Rókus Levente, a budapesti székhelyű ProLicht Hungary Kft. vezetője. A márkák vizuális megjelenítésével foglalkozó cég benzinkutak, autókereskedések reklámberendezéseit fejleszti és építi ki világszerte. A magyar cég tavalyi forgalma 7 millió euró volt.

Hogyan jött az ötlet, hogy menekülteket foglalkoztassatok?

Egyszerűen nem jelentkezett elég magyar munkavállaló. Egyre inkább érződik, hogy elmennek itthonról a jól képzett szakemberek és nem találunk megfelelő személyeket a munka elvégzésére. Emellett mindenhonnan azt halljuk, hogy tömegesen érkeznek Magyarországra migránsok, ezért aztán úgy gondoltuk, hogy biztosan akad köztük olyan, aki értékes munkaerő lehet. Először egy német kolléga vett fel egy menekült, afgán tervezősrácot Hildesheimban. Jó tapasztalatai voltak, ezért többnek is munkát ajánlottak, de ott nagyon hosszadalmas az adminisztráció. Nálunk ez pofonegyszerűen működik. Pontosan ugyanúgy lehet menekülteket foglalkoztatni, mint bárki mást. Németországban nem így van, náluk ezért elakadt egy kicsit a projekt. Nálunk a nyelvtudás miatt látszik akadozni.

Miért nem magyarokat alkalmaztok a külföldiek helyett?

Elsősorban magyar munkavállalókat keresünk a nyelvtudás miatt, de ha nincs ember, akkor más lehetőségekre is nyitottá válunk.  Így került hozzánk például Sami, a szomáliai ügyfeletek.

Milyen kihívásokkal szembesültek ebben a vállalásban?

Eleinte attól tartottam, hogy ki fogják közösíteni, de aztán a vártnál jobban alakult. Onnantól kezdve, hogy látták Sami szaktudását és szorgalmát, nyitottak felé a kollégák. A munkavállalóink elég zárt közösséget alkotnak, de ha az új emberen nemzetiségtől, bőrszíntől függetlenül azt látják, hogy dolgozni akar, és velük együtt húz, akkor befogadják.

Egyedüli probléma, hogy bár a menekültek többsége akár több nyelven is magas szinten beszél, a mi munkavállalóink nem. Tehát, ha az új kollega nem beszél magyarul, akkor nagyon nehéz lesz köztük a kommunikáció. Kulturális különbségekre is számítottam, számítok, de még nem történt olyan rendkívüli eset, amit nehezen értettünk meg.

Miért éri meg, hogy külföldit alkalmazzatok?

Ha Sami példáját nézem, akkor azért, mert egy jó és képzett szakembert kapok egy magyar munkavállalónál olcsóbban. A fizetésigény ugyanakkor nem a legfontosabb tényező. Nem feltétlenül azért foglalkoztatunk menekülteket, mert olcsóbban dolgoznak, hanem mert ők tényleg akarnak dolgozni. A magyar munkavállalóknál egyre inkább azzal szembesülünk, hogy aki jó szakember, azt vagy nem tudjuk megfizetni, vagy már rég elment külföldre. Akik pedig itt maradnak, azokkal egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. Száz állásinterjúra behívott emberből átlagban húsz jelenik meg. Ennek a felével egyezünk meg a fizetésben. Ha közülük öt eljön a próbanapra, abból ténylegesen három lép be, de így is előfordul, hogy aztán soha többé nem látjuk.

Mi a tapasztalatod, milyen munkavállalók a külföldiek? Hogyan dolgoznak?

Szorgalmasan, odaadóan. Nem berzenkednek a munkától, sokkal több alumíniumot tudunk hegeszteni. Francia munkatárssal is dolgoztunk már, aki ugyan nem menekült volt, és vele is hasonló élményről tudok beszámolni. Ha sikerülne több külföldi embert felvennünk, akkor szeretnék olyan közös összejöveteleket, ahol ők mesélnek a saját kultúrájukról a magyar munkavállalóknak. 

Az Így dolgozunk mi kampányunkról bővebben itt olvashat: http://menedek.hu/igydolgozunkmi