A Menedék Egyesület munkatársával az Önarckép kampányról beszélgettünk.
A héten jelentek meg a fővárosi metrószerelvényeken a kampány plakátjai. Ezek valós önarcképek, vagy átvitt értelemben kell ezt érteni?
– Inkább átvitt értelemben. A kampány egy angol módszeren alapul. Ennek lényege, hogy a részt vevő művészek személyes kapcsolatot alakítanak ki a különböző hátrányos helyzetű csoportok tagjaival, hogy megtudják, mit akar nak ők üzenni a társadalom nak. Közösen megalkot nak egy fotót vagy festményt, emellé pedig a plakátra felkerül az adott személy üzenete is. Célunk, hogy befogadóbbá tegyük a magyar társadalmat. A kampány első része a hazánkban élő menekülteket mutatta be júniusban, a ro mák kal foglalkozó képek pe dig a héten jelentek meg.
Mennyire tud egy ilyen kampány változást elérni abban a mély elutasításban, ami a társadalmunkat jellemzi például a romákkal szemben?
– A projekt volumene kicsi, nem várhatjuk el, hogy egy csapásra változást hozzon. A képeket azon ban körülbelül másfél millió ember láthatja. Ha csak tíz százalékuk elgondolkozik az üzeneteken, már elértünk valamilyen változást. Nyilván komolyabb eredményhez egy hosszabb kampányra lenne szükség.
Lesz folytatás?
– Igen. Egy másik szer vezet ezzel a módszerrel készít egy, a hajléktalanok üzeneteit felvonultató kampányt. Ennek a meg-jelenése az év végére várható.
Forrás: http://www.metropol.hu/itthon/cikk/312195
